A nagy érdeklődésre való tekintettel felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a Települési hulladékkezelési közszolgáltatásokról szóló 34/2009. (XII.14.) KT rendeletet megtalálják a Hivatal/Rendelettár menüpont alatt, illetve ide kattintva elérhetik azt.
Gyöngyös Város központi földrajzi helyzetének köszönhetően legjelentõsebb történelmi eseményeink szemtanúja volt. Honfoglaláskori településként ismert, és a XI. század végére már virágzó gazdasági élet alakult ki. Károly Róbert király 1334-ben várossá nyilvánította Gyöngyöst, elsősorban az észak, észak-keleti irányba kibontakozó borkereskedelemnek köszönhetően. A XV. században letelepedő ferences szerzetesek a várostól kapott védelemért cserében ellátták a lakosok testi-lelki bajainak gyógyítását.
A település XVII. századi állapotát híven tükrözi egy útileírás, mely említi a tiszta utcákat, a sok kereskedőt, a bájos lányokat és a "zafírhoz hasonló színû" tüzes, zamatos borokat, melyeket még a törökök is szívesen kóstolgattak.
A Rákóczi-szabadságharc idején a városban folytatott tárgyalást a fejedelem a császár követével. A leghíresebb kuruc tábornokot, Vak Bottyán Jánost a ferencesrendi templomban temették el. A város XX. századi történelmének szomorú eseménye az 1917. májusában bekövetkezett tűzvész, mely a lakóépületek nagy részét elpusztította. IV. Károly király, miután meglátta a romokat, a város újjáépítését rendelte el. Ekkor alakult ki a mai harmonikus, egységes városkép. Rangjukhoz méltó módon átépítették a nevezetes épületeket, templomokat, lakóházakat.
A Gyöngyösre látogatók egy kedves, vendégszerető, borairól, műemlékeiről, kulturális rendezvényeiről méltán híres városba, a "Mátra kapujába" érkeznek.
Gyöngyös Város központi földrajzi helyzetének köszönhetően legjelentõsebb történelmi eseményeink szemtanúja volt. Honfoglaláskori településként ismert, és a XI. század végére már virágzó gazdasági élet alakult ki. Károly Róbert király 1334-ben várossá nyilvánította Gyöngyöst, elsősorban az észak, észak-keleti irányba kibontakozó borkereskedelemnek köszönhetően. A XV. században letelepedő ferences szerzetesek a várostól kapott védelemért cserében ellátták a lakosok testi-lelki bajainak gyógyítását.
A település XVII. századi állapotát híven tükrözi egy útileírás, mely említi a tiszta utcákat, a sok kereskedőt, a bájos lányokat és a "zafírhoz hasonló színû" tüzes, zamatos borokat, melyeket még a törökök is szívesen kóstolgattak. 
A Gyöngyösre látogatók egy kedves, vendégszerető, borairól, műemlékeiről, kulturális rendezvényeiről méltán híres városba, a "Mátra kapujába" érkeznek.
